Nap mint nap látom, olvasom a megosztásokat a közösségi oldalakon, hogy milyen méltatlan, hogy a kormány más országokban támogat fejlesztéseket, civil szervezeteket, miközben Magyarország ezer sebből vérzik, az itt élők közül egyre többen elégedetlenek a bérekkel, az egekbe szökő árakkal, elegük van a korrupcióból és folytathatnám.
És ha kicsit is belegondolunk, valóban méltatlan helyzet, hogy a parlamentben a képviselők megszavazzák a saját fizetésemelésüket, miközben egyébként gyakran be sem mennek a munkahelyükre, a tűzoltók meg szinte éhbérért teszik kockára az életüket, és mennek tönkre lelkileg a tragédiákat látva. Sokuknak lehetőségük sincs igazi regenerálódásra, pedig nem kevesen nem is egyszer súlyosan sérült, vagy halott kisgyermeket emelnek ki a felismerhetetlenségig összeroncsolódott járművekből, úgy hogy közben a sajátjuk arcát látják maguk előtt…
Méltatlan az egészségügyben dolgozók, a pedagógusok helyzete, és az újságíróké, akiken egészen egyszerűen keresztül néznek, választ sem kapnak azokra a kérdésekre, amiket nem a saját kíváncsiságuk miatt tesznek fel, hanem azért, hogy minket tájékoztathassanak azokról a dolgokról, amikhez igen is közünk van ennek a társadalomnak a részeiként, az ország működésének finanszírozójaként. Rajtuk keresztül tehát minket néznek senkinek azok, akiknek a (nem kevés) bérét mi fizetjük az adónkból, és a mi jóvoltunkból (no meg butaságunkból, lustaságunkból adódóan) élnek hozzánk képest luxuskörülmények között. És persze még hosszan lehetne sorolni, de minek…
Tessék már észrevenni, hogy amíg szinte mindenki a fotelból, pl. a Facebookon hőzöng és kommentel, addig ebben az országban bármit meg lehet tenni! És meg is fognak tenni minden elképzelhetőt és elképzelhetetlent. És megérdemeljük megtehetik, mert ezek szerint sem saját magunk, sem a gyermekeink, unokáink nem fontosak számunkra annyira, hogy felálljunk a fotelből és követeljük azt, amire a képviselőink felesküdtek: azt, hogy elsősorban az ország és az itt élők érdekeit tartják szem előtt a munkájuk során. Nem csak annak a néhány embernek az érdekeit, akik a rokoni, szűk baráti körben vannak, nem csak a megvásárolhatókét, hanem a tiédet, az enyémet, mindannyiunkét. Mire jó az önsajnálat, egymás hergelése? Semmire. Sőt. Aki úgy érzi, változtatni kell, az tegyen érte, aki pedig nem tesz semmit a kommentelésen kívül, az érje be azzal, ami van. Addig, amíg egyáltalán van fotel a segge alatt, amiből írogat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: